Egy vezető lehet kiváló igehirdető, miközben egészségtelen kapcsolati mintákat alakít ki maga körül. Egy gyülekezetben történhetnek őszinte megtérések és valódi lelki növekedések, miközben a vezetési kultúra mégis torzult. Jelen lehet Isten munkája, miközben emberi gyengeségek és súlyos elcsúszások is ott lehetnek. Ez a kettősség különösen megnehezíti a helyzet felismerését. Az ember látását elhomályosíthatják a látványos külsőségek, és talán éppen ezért nem akarja elhinni a rosszat.
Sok sérült keresztény éveken át él ebben a bizonytalanságban. Nem tudja pontosan megfogalmazni, mi a baj, csak azt érzi, hogy valami fáj. Valami nyomasztja. Valami lassan elszívja az örömét, és eltávolítja attól a szabadságtól, amelyre Krisztus meghívta.
Ha magadra ismersz ebben, szeretnélek valamire bátorítani. Ne szégyelld, ha még nem tudod pontosan megfogalmazni, mi a probléma. A felismerés gyakran hosszú folyamat. Sokszor előbb érezzük a bajt, mint ahogy megértjük. Előbb tapasztaljuk a következményeket, mint ahogy felismerjük az okokat. Ez az emberi működés természetes része lehet.